Kényszerszabadság
A munkajogban és a Munka törvénykönyvében ez a fogalom nem létezik. A szóösszetétel a 2008-ban kezdődő válság idején terjedt el, amikor megrendelések hiányában vagy a leépítések elodázása céljából (fizetés nélküli) szabadságra küldték a dolgozókat a munkáltatók.
A munkáltató önhatalmúlag nem küldheti fizetés nélküli szabadságra az alkalmazottat. Ha a dolgozó aláírja a szabadságot, mondjuk azért, hogy elkerülje az elbocsátást az az ő döntése, de akkor tisztában kell lennie vele, hogy erre az időszakra nem kap fizetést.
A "kényszerszabadság" lehet állásidő, például megrendelés hiányában, ilyenkor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, ám ekkor a munkáltatónak erre az időszakra az alapbért meg kell fizetnie.
A "kényszerszabadság" lehet állásidő, például megrendelés hiányában, ilyenkor a munkáltató foglalkoztatási kötelezettségének a beosztás szerinti munkaidőben nem tesz eleget, ám ekkor a munkáltatónak erre az időszakra az alapbért meg kell fizetnie.
Eseményajánló

Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?